Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Paksi Zoltán: Ősi titkok az égbolt képeskönyvéből

2009.09.02

Paksi Zoltán:

 Ősi titkok az égbolt képeskönyvéből,

avagy az equator csillagképeinek mitikus üzenetei

 

 „…minden szervem óra,
mely csillagokhoz igazítva jár.”
József Atilla

 

 

Az asztrológia csodálatos eszköztárának a Napút, műszóval az ekliptika képezi az alapját, a keretét, sok lényeges információt is innen nyer az asztrológus. A Napút mentén jelenik meg az állatöv tizenkettese, nevezetesen a Kostól, a Halakig a jegyek sora, melyek szimbólumait a születési képlet, ismertebb nevén a horoszkóp körére rajzoljuk. Többé – kevésbé az ekliptika mentén járnak a planéták körbe – körbe, így nem csoda, ha ez a kör a karmikus körforgást is jelképezi az asztrológiában.

A Nap, és a planéták útjuk során azonban hol a felső, hol pedig az alsó világban vándorolnak. A felső világ megjelenítője az északi égbolt, melyen a tudat, a szellem, az értelem üzenetei válnak dominánssá, míg az alsó világot a déli égbolt képviseli, melyen már az érzelem, a lélek, és a mágia hatásaival találkozunk hangsúlyosabban.

E „két birodalmat”, a poláris világ fenti megnyilvánulásait kapcsolja össze, az égi egyenlítő, műszóval, az equator. Az ősi csillagbölcselet, az asztrozófia (nem tévesztendő össze a steineri astrosophiával) szerint ez az „égi út” képviseli önvalónk magasabb minőségeit, de a kozmikus egyensúly köreként is értelmeződik. Gondoljunk csak bele! Tavasz, és ősz kezdetekor, mikor a nappal, s az éjszaka órái egyenlő hosszúak, nos akkor tartózkodik a Nap az egyenlítőn, s valósul meg az egyensúly, mint természeti, s időbeli jelenség!

Lényeges, hogy tudjuk, az equatorhoz képest beszélünk felső, és alsó világokról, az egyenlítőhöz képest járjuk karmikus utunkat a polaritás világában. Az egyensúly varázslatos állapotához, az égi egyenlítőhöz kell jutnunk. Az equator csillagképei hordozzák azokat a bölcsességeket, tanításokat, melyekkel az ember a dualitás, megítélésekkel terhelt bódult álomvilágából az Isteni – Emberi egyensúly valóságába érzékelhet, s oda át is léphet.

Nem véletlen tehát, hogy az equatoron úgynevezett „csodás lények” jelennek meg, melyekkel találkozva, s melyek segítsége által a hérosz, a mesehős már közvetlenül a CÉL irányába indulhat! Ismerkedjünk meg röviden az Isten által az ég boltozatjára fénybetűkkel, tehát a csillagokkal írott ősi bölcselet ide vonatkozó üzeneteivel!

Az ekliptika, és az equator két, egymással szemben lévő ponton metszi egymást, így nem csoda, ha van „átjárás” a „karma kerekéből”, az egyensúly útjára. Asztrológiailag ez azt jelenti, hogy a Vízöntő, a Halak, és a Szűz azok a csillagképek, melyeken mind a két égi út áthalad. Ezekhez a stációkhoz hangsúlyosan tartozik a válaszút, a választás, a döntés feladata, és persze lehetősége is. Ezen égi jelek azonban igen ismeretesek, így ezekkel ebben a rövid írásban nem foglalkozunk külön. A többivel azonban érdemes megismerkednünk, hiszen életünkben ők már nem a mennyiségi, hanem a minőségi átalakulásokat szimbolizálják.

A tavaszponttól kezdődően vegyük sorba az egyenlítő csillagképeit. Pegasus, Cetus, Eridanus, Orion, Monoceros, Hydra, Sextans, Crater, Corvus, Ophiuchus, Aquila, Delphinus, és az Equuleus. Ezen csillagképek vizsgálatánál a képlet elemzése során figyelembe vesszük azt, hogy az adott egyenlítői csillagkép a Napút alatt, vagy a Napút felett jelenik meg! Amennyiben a Napút alatt látjuk, akkor az adott ekliptikai stáció alapjait hordozza az equatoriális üzenet. Ha azonban a Napút felett látható, akkor az életünk adott szakaszában vezérlő elvként értelmezendő az egyenlítő csillagképe. Tudnunk kell azonban, hogy a régi tanítások szerint a csillagképek, mint az Isten által teremtetett mágikus ábrák, meditációs szimbólumként is működnek. Ez által válnak képessé arra, hogy azokat a „titkokat” is átadják, amelyek leírására kevésnek bizonyulnak az emberi szavak. Ezért én is arra kérem a edves Olvasót, hogy a képeket, és a szöveget ne csak a szemével nézze, és az értelmével olvassa, hanem inkább a szívével, lelkével próbálja érzékelni azok ősi-örök üzeneteit.

A Pegasus csillagkép:

 

Az Istenek útja a Tejút, és a karma köre, az ekliptika között látható. Ő közvetít az Isten, és az ember között. A mitikus Pegasus szállítja Zeusz villámait, vagyis a fényes, sugallatszerűen bevillanó isteni gondolatot. Mikor Perszeusz levágja a Medúsza gorgó fejét, a nyaksebből tör elő a paripa, mely a kiteljesedéshez, a szerelemhez vezeti Zeusz gyermekét.

A mi csodálatos magyar bölcseletünkben is, mikor a táltos paripával találkozik a „legkisebb fiú”, akkor a következő kérdés hangzik el. Milyen gyorsan menjünk kicsi gazdám? Oly gyorsan, mint a szélvész? Vagy mint a villám? Vagy oly gyorsan, mint a gondolat? Igen! A gondolat, a logosz az a „varázserő, mely a téridő világán is túlra tudja repíteni a kozmosz vándorát… (A Vízöntő, és a Halak felett látható.)

A Cetus csillagkép:

 

A hősöket elnyelő nagy hal, a cet képviseli az elvonulást, a teljes belső figyelem állapotában való létezést. Ez a belső, meditatív figyelem három napig tart. Természetesen itt a három nap jelképes értelemben értendő.

Héraklész, hogy megmentse a cetnek áldozandó trójai királylány, Heszióné életét, beveti magát a viziszörny szájába, s három napot tölt annak gyomrában. A három nap elteltével kivágja magát a fogvatartó cet gyomrából, tehát a hős újjászületik. A bibliai Jónás történetében ugyanez az aktus jelenik meg. Az elvonulás, a belső erőkfeltárását inspirálja a Cet azért, hogy az újjászületés, a megújulás már egy magasabb minőségbe emelhesse az embert. (A Halak, és a Kos alatt látható.)

Az Orion és Eridanus csillagképek: Az íját kezében tartó, s a Bikára célzó Orion a beavatás csillagzata az égen. A magyar csillaghagyomány Nimródként tartja számon, kinek fiai Hunor, és Magyar, az Ikrek csillagképében jelennek meg, Nimród felett. A bikára célzó hős, mint meditációs szimbólum értelmezendő. Önnön lehúzó erőit ismeri fel, és „lövi le” itt a hérosz. Azonban a nyílvesszőt elengedő kéz már az Istenek útján látható, így a kilőtt nyílvessző már nem egyszerű „gyilok”, hanem a felsőbb energiákkal újrateremteni képes mágus szimbóluma!

Az Orion lábából, - mely a Rigel csillag, - indul az alvilág folyója, az Eridanus. Lényegében ez az égbolt misztikus útja. Hosszan kanyarog a déli égen, míg megérkezik a Főnixmadárhoz. A Nimród által elindított út bizony végig belső út, mely a feltámadás minőségébe emeli az embert. Érdekes, hogy az Eridanus utolsó csillaga, a déli égbolt legfényesebb csillaga, a megvilágosodás jeleként tündöklő Achernar. Ide érkezik a belső, a „misztikus út”. (A Kos, és a Bika alatt látható.)

A Monoceros csillagkép:

 

A Monoceros Egyszarvúként ismertebb a csillaghagyományban. Megváltói jelként, attribútumként a legősibb titkot, a leglényegesebb tanítást jeleníti meg. Ez a tanítás egy szóban is elmondható: EGY. Mondhatjuk persze úgy is, hogy unio mystica. A minden egy ősi tanításának égi jele az equator, és a Tejút kereszteződésénél látható. A lelkek kísérőiként is ismeretes kutyák (Kis kutya, Nagy kutya) fogják közre e csillagképet, mely a polaritás világát szimbolizáló Ikrek csillagképe alatt látható. Tehát ami az ember útján kettős, poláris, az az égi magasságok tanítása szerint EGY.

A Hydra, a Sextans, a Crater, és a Corvus csillagképek:

 

Az alvilág barlangjából kúszik elő a Hydra, mely elhoz a beavatásra várónak három „varázseszközt”. Az isteni igazság jele, az égi Mérleg alól jön elő a kígyó. A belső birodalmak, a lélek mélyén lakozó legyőzendő képzetek és a mély belső energiák jele a Hydra. Az istenek útjával, a Tejúttal párhuzamosan tekergőzik, így az isteni segítség jelenvalósága állandóan érzékelhető.

Az önnön mélységeinkből feljövő kígyó hozza el a Sextanst, mely az égi magasságokba írott teremtői tanításokat teszi láthatóvá. A Crater, magyarul a serleg őrzi, tartalmazza az „örök élet italát”, mellyel felébredhetünk a halál illúziójából. A Corvus, vagyis a Holló az a „mitikus lény”, ki elhozza a Napistennek a serlegben az örök élet italát, de a csőrében abból megőriz egy cseppet. Az örök értékek, az időkön túli tudás szimbóluma a Holló. (A Rák, az Oroszlán, és a Szűz alatt látható.)

Az Ophiuchus csillagkép:

 

Az Orionnal szemben látható a Tejúton, tehát a beavatás egyik jele az égen. Magyarul Kígyótartó, hiszen egy hatalmas kígyót tart a kezeiben. A kézben tartott erők, energiák, a gyógyítás, és a mágia égi jele a Kígyótartó csillagkép. Az egyik kézben a kígyó feje az ég egyik csodálatos fénykoszorújához, az Északi korona csillagait próbálja elérni. A felső világok erőinek, és tudásának a kézben tartását szimbolizálja a kígyó fejéhez tartozó égi kép.

A másik kézben a kígyó farka látható, amint az Ég – anyaistennő ölébe, a Tejút hasadékába hatol. Itt a nemzés égi aktusával, a nemző erőkkel találkozunk, melyek kézben tartása legalább annyira fontos, mint a szellemi energiáké. A kígyó farka alatt a Déli korona csillagai szimbolizálják a belső, a mágikus erők ismeretét, és uralását. Röviden tehát a felső, és az alsó erők működtetését, kézben tartását szimbolizálja ez a fenséges csillagkép. (A Mérleg, a Skorpió, és a Nyilas felett látható.)

Az Aquila csillagkép:

 

A Tejúton szárnyal az égi Sas, ki már a körforgásból kiemelkedett, s az Istenek útján szárnyaló lélek szimbóluma az égen. A Kígyótartó kígyójának a hasadékba hatoló farka „nemzi” e sast. A mitikus emlékezet „égberagadási jelenetként” örökíti meg alkotásaiban ezt az égi képet.

A mitológiai Zeusz sasként érkezik el Ganümédészhez, ki az Ida hegyén legelteti nyáját, s emeli fel az Olümposzra. A csillagképhez tartozik még többek között a jövőbe látás képessége is. A magyar hagyományban ő a turulmadár, ki Emese jövendőt üzenő álmának is főszereplője. (A Nyilas csillagképe felett látható az égen.)

A Delphinus, és az Equuleus csillagképek:

 

A Tejútról, immáron a messianisztikus küldetés tudatával leszületett lelkek szimbólumai ők. „Felnövekedvén” a kis delfinből, mint halacskából lesz majd a nagy hal, a Cetus, a kiscsikó pedig táltos paripává nemesedik az idők során. A víz elemi közegében élő Delphinus a lélek mágikus emelésének a küldötte, míg a kiscsikóként a földön léptető, majd vágtató, aztán táltos paripaként a levegő elemi közegében szárnyaló Equuleus pedig az anyag „mögé” látó misztikus szellemiség képviselője az ősi csillagbölcselet tanításaiban. Mindketten hordozzák az örök fiatalság, a megújulás energiáit is. (A Bak, és a Vízöntő felett láthatóak az égen.)

A létezés titkát mindig is kutatta a polaritás, a téridő világába szorult ember. Mi, asztrozófusok, asztrológusok tudjuk, hogy az ég boltozatjára fénybetűkkel írott, mindenki számára nyitott könyvben benne szerepel minden tudás, üzenet, bölcsesség, és kinyilatkoztatás, amire csak az embernek szüksége van. A csillagok járását ismerő ember megtapasztalja azt a csodát, hogy léte végtelen, s az égen tündöklő csillagok nem csak kint, hanem bizony belül is felragyoghatnak, s fel is ragyognak…

 

Forrás:  http://www.asztrologbae.hu/9_jun/1/1cikk.htm

http://tisztahangok.wordpress.com/2008/08/26/asztrozofia-paksi-zoltan-rovata/